Egy kis semmiség - polcok

Régóta nézegettem ezeket a megsárgult lakkozott fenyő polcokat. Egyre csúnyábbak, koszosabbak, és a lényeg, hogy valamit csinálnom kellett, hát őket áldoztam be.
Szeretem a formájukat, hogy úgy rakom fel őket, ahogy akarom. Nem igazán vagyok a "fessük le a fát zománccal", de remélem ez most nem ártott nekik.
Zsúfoltan élünk, költözésre várva (mindig "jövőre"), úgyhogy a hálónk egyben a dolgozónk is, ez az asztal a sarokba szorult sok kacattal, és azért nem festettem le soha, mert MAJD az új helyen, akkor látni fogom, hogy passzolna a környezetbe....de nem bírtam tovább.

A régi polc közelről:

Aztán úgy döntöttem, szeretne ez a polc kapni egy kis halovány kékes zöldes színt, úgyhogy nekikezdtem keverni....fehérbe feketét, majd kéket és zöldet.
Ilyen lett első lekenés után:

Tetszett a szín, bár nem ilyet akartam teljesen, de úgy éreztem, ez nem passzol a szobához, ugyanis túl sok a szín. Ott van egy rakat gyerekjáték is, a faliszőnyeget is még a régi albérletünkhöz választottuk, sok lett volna, muszáj még visszafogottabbá tenni.
Tehát jöjjön a száraz ecset technikával a fehér! (száraz ecset technikát használtam itt és itt )

 

A két fa egymás mellett:

 Részleteiben:

És egészében....

Kép régi tükörből

Egy költözés alkalmával megkaptuk ezt a tükröt.
Örültünk neki nagyon, és várta beteljesülését.

Feltárási állapotok:

Épp egy kis idegi levezetésre volt szükségem, amikor előkészítettem a dolgokat:

Azért nem volt szükség ilyen mértékű erőszakra, csak szépen kicsavaroztam hátul az apró csavarokat, és szétszedtem. (Végül mégiscsak széttörtem a megmaradt tükör darabot, hogy beférjen a kukába)

Enyhe csiszolás a fa mindkét oldalán, hogy szebb legyen.

Aztán jött a keret.
Elkezdtem csiszolgatni, de csak a fém szín lett látható. Hiányzik ez nekünk? Hogy aztán megint feketére fessük? Á, dehogy.

Úgyhogy csak megtisztítottam, megmostam.

A parafa lapot lekentem fehérrel, hagytam, hogy az ecset csíkosan kenjen.
Majd szürke festék kikeverése következett, és nekikezdtem szivaccsal pepecselni.

 Majd fotót ragasztottam bele....(30x40-es poszter, kicsit formára vágva a keret miatt)

Hát...igen...nem véletlenül pont ez e kép....7 éve, július elsején követtük el a dolgot. :)
A végén már nem volt idegrendszerem a kis csavarokat belecsavargatni, úgyhogy átadtam a képet, és megkértem ezt a drága jó embert, hogy segítsen, így közös munka lett :)

És akkor jöjjön az összehasonlítás: