Ezer éve nem írtam...na jó, csak 1...de újra itt a nyár, és remélhetőleg 1-2 dologra futja a rengeteg időből, amit a 3 gyerek felkínál. :D
Az építkezés végére magunkra maradtunk, úgyhogy van még mit csinálni bőven.
Ezt a csövet közel 4 éve nézzük. Illetve már annyira megszoktuk, hogy nem is nézzük. A kád vize jön le a konyhán keresztül.
Eredeti terv szerint gipszkartonnal fedtük volna el, de akkor is ott lett volna egy értelmetlen forma, ami elé tettem volna valamit.
Éreztem én mindig, hogy ez a feladat rám vár, nagyon nem akart elszaladni előlem. Most végre nekikezdtem a szépészeti beavatkozásnak.
Kellékek: maradék farostlemez, íróeszközök, vonalzó, hibajavító toll (normál esetben fehér akril toll, de nem volt itthon, és azonnal kell cselekednem, amíg tart a lendület) , fekete lábazatfesték.
A legtöbb időt a tervezéssel töltöttem. Inspirálódtam, mintákat rajzolgattam, amik tetszenek, végül festés közben alakult a dolog.
Lábazatfestékkel kentem le, mert így lesz tökéletesen matt,és nem csillog vissza róla semmi. (Egyébként ezt használom krétafestéknek is.)
Azután a hibajavító tollal elkezdtem mintákat rajzolni, előtte ceruzával. A vonalzó mentén szépen el is folyt a fehér, ezt utólag alkoholos filccel kontúroztam, de azért megmutatom, hogy a kezdeti rondaságnál se kell nekikeseredni.
A keret után először a konyha feliratot rajzoltam meg, majd utána nézegettem, hogy mit hova kéne, milyen betűtípussal, és végül megszületett Ő:
Nem tökéletes, de nem is törekedtem arra, árnyékos sarokban lesz. Ha valaki tökélyt akar, érdemes az akril tollat használni, utána a többi nyomot nedves szivaccsal letörölni.
Helyére pakolva: volt cső, nincs cső. :)
