Pasis mini iroda gyümölcsládából

Teher alatt nő a pálma, mondják.

Igen, érzem, mikor egy fityingem nincs már az alkotásra, és csak nézek ki a fejemből, hogy akkor most megint hogy csináljak sz@rból várat...
Adott volt egy egy nem túl jó állapotban levő gyümölcsös láda. Kéne nekem végre egy jó alapanyag, igazán megérdemelném...

Tehát rozoga láda, tádááám:

Szerettem volna úgy festegetni, hogy látszódjon a fa...de az oldalán ez a piros-sárga felirat lehetetlenné tette, sajnos le kellett kennem.

Lássuk, mi van itthon....2in1 zománcfesték és alapozó egyben...tökéletes...

...csokibarna...és tényleg!

Belül fehérre:

A csokibarnát végül túl csokisnak találtam, és mivel most nem ez a cél, kapott egy kis fehéret száraz ecsettel:

A felirat egész szépen kirajzolódott :)

Aztán vágtam bele zsákvásznat.

Mivel nincs kárpitos tűzőgépem (MÉG!), kénytelen voltam visszaszegni, aztán odaragasztottam. Ez így persze tripla idő volt. Szeg, kárpitos szeg szóba se jöhetett, olyan gyenge a láda hátulja.

Egy hungarocell darabot üzitábla résznek szántam, őt is lefedtem, körbe varrtam, ragasztottam. Tűzni kellett volna...tényleg veszek egy tűzőgépet. Egyébként a hungarocellt nem lehet ragasztani, a technokol kb 10 mp alatt megette az anyagot...érdekes volt látni.

Ezzel az alap kész is.

Most egy gyors ceruzatartó készítés. Ragasztóval bekentem egy gyerekteás dobozt, kötelet rátekertem, végül egy betűt ráfestettem gyorsan, hogy valami dekorálja.

Berendezés, és kész:

Hogy igazán férfias legyen, egy picit variáltam rajta :D
Keresd a különbséget! :)

Polc a gyerekszobába

Polc kell! Most! És nem akarok pénzt költeni!
Mi sem egyszerűbb, kell egy láda!
Ezt úgy szokták reklámozni, hogy "Csak fesd le!". Azt persze senki se mondja, hogy mivel jár.
Megkérdeztem kb fél éve a szüleimet, hogy van-e ládájuk valahol. Azt mondták nincs.
Már akkor is láttam a pajtában kettőt. Az kell nekik.
Eltelt fél év. A láda még most is ott van, és még mindig nem használják semmire, úgy döntöttem, birtokba veszem.
Közelebbről megnézve, az egyik használhatatlan, mert azóta szétrohadt.
A másik meg....hmmm...mintha tyúk járt volna oda tojni (nem csak tojást). És mivel a tyúkokkal örök háborúban állok, azóta főleg, mióta kirepülnek az ólból, és a levenduláimat tépázzák, úgy döntöttem, nem érdemlik meg ezt a ládát, én viszont igen.
A láda letisztogatva egyszerűen siralmas. De úgy is mondhatnám, hogy rusztikus! :D
(A képek minőségéért elnézést kérek, de se fény, se nap....én meg nem bírok várni, amíg kisüt)

Nem baj, elő a csiszolópapírral. És csiszolom, csiszolom, szitkozódva, hogy ekkora baromságot, inkább vettem volna egy jó állapotút, de aztán arra gondolok, hogy mégiscsak ingyen van, és tovább csiszolom.

Miután kellően kikínoztuk egymást, jöhet a kellemes része, a festés!
Itt csak az a bosszantó, hogy ugye mindig forgatni kell, hogy vízszintesen tudjon száradni a festék, és a forgatások között azért el kell telni pár órának, tehát minden nap 1- 2 oldal, amíg aztán....
...fehér lesz :)

Lesz egy állítva is, abba még teszek középre egy polcot, de ezt most csak gyorsan-gyorsan.

Katonai láda

Olcsón hozzájutottam pár katonai ládához.
Egy kis sár, egy kis lószar, hozzá az illat, kezdjünk hát vele valamit :)
"Feltárási állapotok":

 

Egy kis csiszolgatás, aztán festegetés. Egyszerűen hangzik...de amennyi szálka egy ilyen ládából kiáll, hát felér egy agyvérzéssel. Persze nem akartam iszonyat simára, csak éppen annyira, hogy ne szúrja az ember kezét, ha megemeli.
Nem bírtam kivárni, hogy mindenhol lecsiszoljam, muszáj volt a tetejét rögtön csiszolás után picit megfestenem, hogy erőt kapjak a többihez.
Ja, és mostam, mostam és mostam, az udvaron slaggal, jó sokszor, mire teljesen tiszta lett.

Belül lila lett, egy réteg elég volt, kívül viszont 2-3 rétegben kellett festeni.

 A tetejét csak "csiszatoltam" az ecsettel. Belemártottam épphogy a végét a festékbe, aztán még újságpapíron letöröltem, aztán kenegettem. Talán ez a száraz ecset technika... :D

És még egy régi magyar motívum a közepére:

 

Íme egészben:

És az összehasonlítás: