Igen ám, de eltelt 3 év, és a polc még mindig ugyanúgy ott
áll, kezeletlenül.
Ez a pár év nem telt el büntetlenül, nézzétek, milyenné válik a kezeletlen fa:
Bolyhos, puha, mintha mállana, és foltos is. Szépen magába szívott minden nedvességet. Hát ezért kell lekezelni.
Ha ilyen darabunk van, semmi gond….csiszoljuk le!
Kézzel csiszoltam, 120-as papírral:
A polctartót ezután lekentem fehér selyemfényű
zománcfestékkel (vizes bázisú). A vizes bású festékeknek az a nagy előnye, hogy
nem kell higítózni, nem kell szagolni a büdösséget, és az ecsetből a csap alatt
simán kijön a festék, és gyorsan szárad. Tehát nekem való!
A polc része az érdekesebb. Ez egy egyszerű deszka, amit
nagyon szívesen méretre vágnak nekünk a fiúk a barkácsáruházban. ;)
Csiszolás után én egyetlen termékkel oldottam meg a dolgot.
CSokibarna 2 az 1-ben (alapozó és zománc-) festéket
használtam.
Ezután jött a móka. Hogy egy kicsit régebbi hatást keltsen,
a festékből pöttyöket tettem rá, majd ezeket dörzsöltem el ronggyal, hogy
szépen beleolvadjon az összképbe, és adjon egy kis egyenetlenséget, amitől a fa
eredetibbé válik. Ha jobban „öregíteni” szeretnénk, előtte csiszoljuk vissza a
sarkokat is.
Befejezésül (természetesen csak teljes száradás után)
bedörzsöltem méhviasszal, ami szép meleg árnyalatot, és vízlepergető felületet
ad a fának, na meg persze egy szép selymes fényt. Használhatunk lakkot is, de
hagyhatjuk csak simán a zománcozott felületet.
Végül felcsavarozzuk a falra, és telepakoljuk!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése