Házi áldás

Már sokat töprengtem, hogy kéne nekem egy Házi áldás, de valahogy csak nem jött be a hímzett verzió, pedig szeretek hímezni. És egyszer csak...megláttam az alapanyagot az udvaron rohadni, és rögtön tudtam: Ez kell nekem!!!! :D

Recept:

Első lépés, ha nem akarsz vacakolni az antikolással, keress egy még egyben levő, de igencsak viseletes fát. Pár évet kint kell töltenie mindenképp. :) Ez nálam a zsaludeszka lett. Esőről behoztam, megszáradt, amint a képen látszik megélt 1-2 betonozást. :D

Fehér vizes bázisú zománcfestéket fele-fele arányban felhigítottam vízzel, és csak úgy, ahogy értem, lekentem egy nagyobb ecsettel. Nem finomkodtam, és nem ügyeltem az egyenletességre, így megspóroltam a visszacsiszolást, néhol magától átütött az a szín, amit az idő vasfoga, és a kőművesek két keze ejtett a deszkán.

Aztán ceruzával halványan felvázoltam a szöveget, majd kontár módon alkoholos filccel szépen átrajzolgattam. Egy nap száradás után lekentem vizes bázisú lakkal.

Azt hiszem, ez volt az eddigi legkönnyebben elvégzett munkám, le is vontam a következtetést: 

Jó alapanyagot kell választani! :D

Kedves férjemuram felfúrta a falra, sarkába egy kis lámpácska (az üvegét még pótolnom kell, sikerült eltörni).