2013. június 3., hétfő

Asztalka 1.rész

Ma olyanra adtam a fejem, amit már régóta szerettem volna, de soha nem vágtam még bele.
Mert...nem csináltam még soha ilyet. Ez volt a legfőbb ok a halogatásra. Nehéz volt elhinni, hogy boldogulok vele, de annnyira szerettem volna, hát ma végre nekikezdtem.
Apjuk vigyázott a gyerkőcökre, cserébe csak kb 2-szer kaptam célzást, hogy ő máshogy csinálta volna :) (hát igen...kb neki se kezdett volna :D )
A neten persze nézegettem előzetes alapismereteket, de mint tudjuk, minden darab egyedi, támpontokat ugyan kaptam, de amikor nekikezdtem volna, úgy éreztem, ezek semmit se érnek.
És mivel más lehetőségem nem maradt, hát magam kárán tanulok! :)

A "jövendő" nappalinkba szerettem volna egy dohányzóasztalt. Jaj, de rosszul hangzik ez a szó. Szóval hívjuk inkább asztalkának. :)
Olyat szerettem volna, ami RÉGI, érződik rajta, hogy múltja van, kicsit girbe-gurba, és FA! Jó sok FA! :) És természetesen passzoljon hozzám.
Nem kertelek tovább, íme a rideg valóság, ő a kiválasztott! :D


Szóval...hogyan távolítsuk el a festéket? Kromofág? Hőlégfúvó? Csiszolás?
Fogalmam se volt, most sincs, de muszáj nekikezdeni, mert ha a férfiakra bízom, akkor 10 év múlva se kezd neki senki, és ha nekikezd is, akkor is kijelenti, hogy ezzel nem lehet kezdeni semmit, és kész.
Tehát kezdtem csiszolóval. 80-as csiszolópapírral. (erősebb nem volt itthon) Annyi volt, mint halottnak a csók.
Ekkor hőlégfúvóra váltottam. Na, ez már szedte le a jó vastag festék réteget.
De sajnos maradtak foltok, amik nem jöttek le.
Ekkor kipróbáltam a kromofágot, de nekem ez nagyon nem szimpi, utálom a vegyszereket, viszont szedett le ez is a cuccból. De azért a lábakra tartogatom, szóval csiszoltam tovább.
Szereztem hirtelen 70-es papírt, azzal már jobban ment a dolog.
 A végén már annyira lötyögött az asztal, hogy inkább szétszedtem darabjaira, úgy úgyis könnyebb lesz majd festeni. Az asztal lapja tiszta karcos, tele sérülésekkel, holnap veszek erősebb papírt a csiszolóba, és megint nekiesek, még nincs mindenhol lecsiszolva. A lábak is várnak rám, kézi csiszolás lesz, hát nem örülök neki...
Mai amatőrködésem itt kimerült, hulla vagyok... kész...


Te asztal!!! Asztalt faragok belőled!!! Te meg embert belőlem :D
(folyt.köv. ITT )

2013. május 20., hétfő

Gyertyafolt eltávolítása

Faggyú eltávolítása textilből.
Elsőre azt mondanám, ecetes olló. És az, hogy hogy lehet valaki ilyen béna.
Ezt az ötletet tegnap este 10-kor gondoltam újra.
Nincs is annál szebb, mikor az ember órákig, napokig, hetekig dolgozik valamin, és mikor végre kész, és az utolsó szalag végét olvasztja el a gyertya lángjával, és ráborul a faggyú az anyagra.
Ilyenkor nincs más teendő, mint:
1. túlélni az első agyvérzést.
2. kimenni az udvarra és ordítani a világba. (ha ez nem lehetséges alvó gyerekek, vagy zsörtölődő szomszédok miatt, akkor egy párnába üvölteni)
3. megpróbálni bemagyarázni magunknak, hogy nincs minden veszve
4. aludni egyet, mert ilyenkor már semmi se sikerül. (úgyse tudunk aludni)
5. cselekedni.
Ha eljutunk az 5. pontig, akkor a következő teendő:
Óvatosan lekaparni a faggyúból, amennyit csak tudunk. Aztán a textilt 2 zsebkendő közé teszem. Eredetileg itatós papírt kéne használni, de senkinek sincs otthon. Tehát marad a zsebkendő, vagy szalvéta, vagy papírtörlő, vagy....mittomén...wc-papír, bármi!!!!
És nekikezdünk vasalni. Óvatosan. Fogalmam sincs, milyen hőfokon, és fokozatosan növeltem, amíg egyszercsak kiolvadt belőle a faggyú, és nem láttam a papíron. Aztán tiszta zsepi, és addig csinálom, amíg nem hagy nyomot a zsebkendőn.
Ha ügyesek vagyunk, akkor színes gyertyával pecsételtünk. Mint mondjuk én! Pirossal!
Hiába jön ki a faggyú, a szép piros szín ott marad.
Az újabb agyvérzés túlélése után....van megoldás! :)
Szappan. Rendes hagyományos szappan. Jól bedörzsölni a nedves anyagot, és állni hagyni picit, mert a felesleges dörzsölgetéssel csak az eredeti színt koptatjuk.
5-10 perc után dörzsölés, ééééés....volt folt, nincs folt.
Ezek után már csak regenerálódni kell, és szépen elpakolni biztos helyre azt, amit már egyszer megöntöztünk.
Sok szerencsét, és jó gyertyázást! :)


2013. február 18., hétfő

Szép álmokat! :)

Férjuram megboldogult legénykorából volt egy kispárnánk.
Ez mára...hm...nem kilyukadt, nem megsemmisült, egyszerűen...szétfoszlott.
Nem is mára, hanem hónapokkal ezelőtt már bekövetkezett a vég.
Ekkor kért meg, hogy varrjak egy huzatot a kispárnára, ami az alvásának elengedhetetlen kelléke.
Hát eddig húztam, időm se volt, tegnap gyorsan "összedobtam". Egy nagyon egyszerű kis huzatot varrtam, semmi extra.
És igen. Nem bírtam magammal, hozzámértem egy kis csipkét, és nagy vacilálásomban megkérdeztem ifjabbik Ákosomat, hogy tegyem-e rá. Ő egyértelműen bólintott. És milyen igaza volt :)
Az eredmény láttán elkezdtem reménykedni, hogy nem kell majd az uramnak, és lenyúlhatom.
Tévedtem.
Csinálhatok egy szettet....


2012. október 22., hétfő

Zsepitartó

Jaj, mennyi mindenről nem írtam, amit csináltam.
Na sebaj, íme egy újabb darab, a zsepitartók között az első. A két anyag között vatelin adja a tartást.
Ő anyukámnak készült a névnapjára. És végül annyira megtetszett, hogy vmi hasonlót muszáj lesz magamnak is varrni! :)



2012. augusztus 27., hétfő

Plüss párnák (nem csak) gyerekeknek

Elkapott a hév valami könnyű, üde és nyomorgatnivaló iránt. Ígyhát jöttek a plüssök :)

Első volt a csibe, csak azért, mert már idegesített a maradék anyag.


Aztán jött a cicó uraság....


...és aztán megkaptam, hogy miért nem csinálok csajosat....hát jött a csajos dupla méretben :D


Azután a virágok.


...és a végére egy "rusnya" békuci....


Ezzel azért itt még közel sincs vége, csak kell egy kis szussz :)





2012. augusztus 17., péntek

Szívmelengető :)

Az első szivecske "csakúgy" készült...gazdát keres :)


Nagyításhoz katt a képre!

A második Vikinek, mert könnyelműen ígéretekbe bocsátkozom :))))
(Na nem iiis, azért kapta, hogy ne tegyen már ki annyi szomorú idézetet a facebook-ra! :D)


És végül egy egész "család" rendelésre, 10.házassági évforduló alkalmából :)







2012. augusztus 13., hétfő

Kulcstartók

Egyetlen kulcstartó elkészítésével kapott el az őrület, hogy még, méééég....:)
Ennyi után most egy kicsit elegem is lett a varrásukból, úgyhogy marad a gyönyörködés, és a töprengés, hogy melyiket tartsam meg. :)

Velük kezdődött, csak róluk megfeledkeztem, mert a hímzésüket követően Boti nekiindult a külvilágnak, így most fejeztem be őket. Még maradt egy kis anyag az "Anya", "kapu", "garázs", stb feliratokhoz, de egyelőre kifolyik tőlük a szemem....

Nagyításhoz katt a képre!!!!

Aztán jött ő, és miatta indult be a mánia...:)


...a többiek...








És a végére hagytam a másik 2 szerelmemet :) ♥