2013. július 19., péntek

Egy kis semmiség - polcok

Régóta nézegettem ezeket a megsárgult lakkozott fenyő polcokat. Egyre csúnyábbak, koszosabbak, és a lényeg, hogy valamit csinálnom kellett, hát őket áldoztam be.
Szeretem a formájukat, hogy úgy rakom fel őket, ahogy akarom. Nem igazán vagyok a "fessük le a fát zománccal", de remélem ez most nem ártott nekik.
Zsúfoltan élünk, költözésre várva (mindig "jövőre"), úgyhogy a hálónk egyben a dolgozónk is, ez az asztal a sarokba szorult sok kacattal, és azért nem festettem le soha, mert MAJD az új helyen, akkor látni fogom, hogy passzolna a környezetbe....de nem bírtam tovább.


A régi polc közelről:


Aztán úgy döntöttem, szeretne ez a polc kapni egy kis halovány kékes zöldes színt, úgyhogy nekikezdtem keverni....fehérbe feketét, majd kéket és zöldet.
Ilyen lett első lekenés után:


Tetszett a szín, bár nem ilyet akartam teljesen, de úgy éreztem, ez nem passzol a szobához, ugyanis túl sok a szín. Ott van egy rakat gyerekjáték is, a faliszőnyeget is még a régi albérletünkhöz választottuk, sok lett volna, muszáj még visszafogottabbá tenni.
Tehát jöjjön a száraz ecset technikával a fehér! (száraz ecset technikát használtam itt és itt )


A két fa egymás mellett:


 Részleteiben:





És egészében....


2013. július 4., csütörtök

Kép régi tükörből

Egy költözés alkalmával megkaptuk ezt a tükröt.
Örültünk neki nagyon, és várta beteljesülését.

Feltárási állapotok:



Épp egy kis idegi levezetésre volt szükségem, amikor előkészítettem a dolgokat:


Azért nem volt szükség ilyen mértékű erőszakra, csak szépen kicsavaroztam hátul az apró csavarokat, és szétszedtem. (Végül mégiscsak széttörtem a megmaradt tükör darabot, hogy beférjen a kukába)


Enyhe csiszolás a fa mindkét oldalán, hogy szebb legyen.


Aztán jött a keret.
Elkezdtem csiszolgatni, de csak a fém szín lett látható. Hiányzik ez nekünk? Hogy aztán megint feketére fessük? Á, dehogy.


Úgyhogy csak megtisztítottam, megmostam.


A parafa lapot lekentem fehérrel, hagytam, hogy az ecset csíkosan kenjen.
Majd szürke festék kikeverése következett, és nekikezdtem szivaccsal pepecselni.



 Majd fotót ragasztottam bele....(30x40-es poszter, kicsit formára vágva a keret miatt)




Hát...igen...nem véletlenül pont ez e kép....7 éve, július elsején követtük el a dolgot. :)
A végén már nem volt idegrendszerem a kis csavarokat belecsavargatni, úgyhogy átadtam a képet, és megkértem ezt a drága jó embert, hogy segítsen, így közös munka lett :)

És akkor jöjjön az összehasonlítás:


2013. június 30., vasárnap

Bőrönd Ödön átalakulása :D

Tehát...igen! Engem is utolért a bőrönd-őrület! :D
Nem tehetek róla...mint másról sem ;)
Szóval kaptam egy bőröndöt, csak a postaköltséget kellett fizetnem. (Köszi Gyöngyi :*)
A bőrönd papírból készült. És kicsit megviselt. Hullámos. Na de ez engem nem érdekel, ajándék lónak ne nézd a fogát, átalakításra tökéletes, és nagyon örülök neki.
Természetesen hatalmas, lehet bele pakolni.
Édesanyámat idézve: "kizárt dolog, hogy elférjenek benne a vackaid!". Ezt nevetve mondta, és marha irigy a végeredményre, szóval nincs harag. :)
Persze, hogy kizárt...az én "vackaim" semmiben se férnek el!
És most térjünk a lényegre.

Íme A bőrönd:

A takarítás után picit megcsiszoltam. Picit!


A csatokat kicsit megtisztítottam krómtisztító pasztával.


A belsejéből kitéptem a papírt, ami nem akart jönni, vizes szivaccsal kicsit feláztattam, és jött.


Kívül lefestettem fehérre (zománcfesték), a sarkakat lilára, és egy szívet a közepére, mert semmi nem jutott eszembe. :)


A szívet aztán kicsit megcsiszoltam, és átdörgöltem fehér festékes ronggyal.


A leceket a szélén kicsit megcsiszoltam...aztán belül is lila lett,  már ha ennyi festéket kevertem ki. Ifj. Ákos segített mázolni. Úgy tűnik, most már hű társam lesz a felújításokban. Közben azt mondta: "szép lesz. Nagyon szép!" :D


Na még ezt a pántot kicseréltem:



A felső rész négy sarkába gombot varrtam egy anyagra, azt beleragasztottam a bőröndbe, arra akasztottam a tárolót. (amit hipersebességgel varrtam bele, mert már várni nem bírtam)


Egy alufóliás papír rudat lefestettem a fehér festékkel, és a szalagokat erre raktam. (még gyűjtenem kell, mert kb a fele fért el rajta).


Nem maradt más, mint hogy belepakoljak.... :D


Boti is leellenőrizte...



Természetesen a "vackaimnak" a fele se fér el benne. :)

Összegezve...


...és amit a 2 gyerek csinált az utolsó simítások alatt... :)


2013. június 18., kedd

Asztalka (3.rész) - KÉSZ VAGYOK!!!! :)

Az előzmények: 1.rész ITT, 2. rész ITT :)

A két szélső deszkát férjuram odaszögelte, előzően megfúrta.
Ezután a szögek tetejére egy kis gitt, újabb olajfesték, és még egyszer végigsúroltam az olajfestékes ronggyal, hogy egységesen lássam.
Egy napot száradt (kb 50 fokban, mert mit is csináljon az ember kánikulában), aztán helyenként megkentem még egy kis tölgy színű lazúrral, ronggyal ezt is.

És a képek:
A visszacsiszolások, ahol átüt a zöld lazúr a fehér festék alatt:






Az egyik láb elég repedt, de nekem nagyon tetszett így, úgyhogy szépen meghagytam a maga "ócskaságában", és persze rácsiszoltam, hogy még ócskább legyen :)
A csiszolásban ifjabbik Ákos is segédkezett. Sőt, a festésben is! :D


A fa a sok ronggyal dörzsölgetés után :)


 ...és amikor kezdett fogyni a lelkesedés, a kis segédem hozott egy kis erőt :)



Az asztallap. Girbegurba, kicserélhettem volna új deszkákra, de akkor elveszítette volna azt, amit én épp szeretek benne.



Végül maga az asztal.
Ilyen lett.


Megjegyezném, hogy a lábai egyenesen állnak, csak béna a fotós (én) :)

És zárásul egy before-after kép. Remélem azért látszik a különbség.
Már alig várom, hogy a kandalló előtt ezen borozgassunk ;)






2013. június 14., péntek

Asztalka 2. rész (az agyvérzés folytatódik)

(Asztalka 1. rész ITT )

A lábak csiszolásánál azért némi finomság került a dologba, ugyanis az előző tulaj egyszerűen úgy döntött, levágja a lábakat, ahogy esik úgy puffan.
Fűrészelgetni nem volt kedvem, és mivel más eszközöm nem nagyon volt, egyenesre lecsiszoltam 40-es papírral. ( a képen még csiszolatlanul)



A napokig tartó csiszolás után rájöttem, hogy ezt az asztalt képtelenség normálisan lecsiszolni, akkora sérülések vannak benne.
A kezemet úgy éreztem, mint zongoravizsga előtt, amikor egy féléves anyagot próbáltam bepótolni egy hét alatt.
Szóval ezen a ponton feladtam, legalábbis a csiszolás részét.


Ezután jött a lábak festése. Első réteg zöld. Mivel a harmadik festékboltban sem találtam zöld pácot, így lett zöld vékony lazúr.


Az egyik léc persze 3 felé esett, szóval közbejött egy kis ragasztás is :)


Száradás után jött egy kis fehér festék a zöldre, azt majd még visszacsiszolgatom kicsit.


Azt hittem, a csiszolásnál rosszabb már nem jöhet, de IGEN.
Az asztallap. Ha ember képes magát szivatni, hát az én vagyok.
A lapot lekentem tölgy színű vastag lazúrral...az eredmény a karcok miatt....gusztustalan lett.

És még egy kép, itt a zöld ugyan kéknek látszik (arra amúgy is jött még a fehér, mint a lábakra), de az asztal RONDA. Reménytelenül.


A reménytelent sajnos nem tudtam elfogadni, így újabb napot töltöttem csiszolással, hogy a lazúrt leszedjem.
Ezután úgy döntöttem, hogy a rondább sérüléseket kitöltöm fagitt-tel, és tölgy színűt veszek!
Aztán lekentem tölgy fapáccal.
Az eredmény íme, egy újabb agyvérzés:
A tölgy színű fagitt fehéren üt át a tölgy színű pác alatt!!!!!!!!!


Ekkor döntöttem úgy, hogy most aludnom kell egyet.
Másnapra jött a következő ötlet.
OLAJFESTÉK!
Találtam is barna olajfestéket (enyhén beszáradva). A rizikót csak az növeli, hogy én láttatni akarom a fa erezetét. De nem számított már semmi...hát "szakszerűen" belenyomtam az ujjamat, és minden fagittes pöttyre rányomtam az olajfestéket az ujjammal.
TÁDÁÁÁÁM:


Ronda, mi? :D
Na ezután következett a NAGY TERV!
Rongyra tettem a festékből, és szépen elkezdtem végigsúrolgatni vele a fát.


...és ilyen lett:


Egészen antik, nem? :)))
És nincsenek fehér pöttyök! :)

Szóval itt tartok, száradunk, aztán még a fehér festék csiszolása, az asztal összerakása, és utána az apróbb hibák javítgatása következik, úgyhogy folyt. köv. :)