Napocska

Hallottam másoktól, hogy amikor kistesó születik, az hoz valami ajándékot a nagytesónak.

Ez nekem mindig olyan fura volt, hát mégse a Mikulást várjuk.

De most úgy döntöttem, mi is kipróbáljuk, ártani nem ártok vele senkinek, hagy örüljön Ákos is, ha már meg kell osztania a figyelmet mással. Persze az első, hogy ezután is rengeteg szeretetet kapjon, de egy kis rásegítés belefér. :)

Uki őrület van nálunk, és még tart a napocska-mánia is, úgyhogy arra gondoltam, megvarrom a napocskát az Uki-ból. Játéknak is jó lesz, és picit párnaként is tud szolgálni, akár aludhat is vele.
Mivel sárga plüsst nem találtam, és jegy nélkül parkoltam, megvettem gyorsan a polár-anyagot. A parkolással nem buktam le, és kezdődhetett a küzdelem.

Természetesen a végére átkereszteltem Uki-s napocskát egyszerűen napocskára, ez az első ilyen figurám, ráadásul sablon nélkül, így aztán nem kínzom magam azzal, hogy nem tökéletes.

Megszenvedtem vele, kiszabtam, megvarrtam, szétbontottam, újravarrtam, megint szétszedtem, míg végül nem kezdett el hasonlítani. Aztán kitömtem, és jött az elméletileg egyszerű része, ami fizikailag a legbonyolultabb volt: a sugarak felvarrása. Ezt kézzel csináltam, hogy jó erősen tartsák magukat, de eközben lett egy bütyök az ujjamon, fáj. Az ujjbegyeim fájnak, és kb 5-ször beleszúrtam az ujjaimba a tűt különböző helyeken, úgyhogy mostmár azt se tudom, mi fáj, és mi nem, DE kész vagyok!!!!!! Nem tökéletes, nem hibátlan, de Ákos biztos nagyon-nagyon fog neki örülni, és ez a cél.

Aztán eldugtam a napocskát, és Botinak se kell amiatt aggódnia, hogy még nem jöhet, mert nincs kész az ajándék, amit ő hoz. :)