Bőrönd Ödön átalakulása :D

Tehát...igen! Engem is utolért a bőrönd-őrület! :D
Nem tehetek róla...mint másról sem ;)
Szóval kaptam egy bőröndöt, csak a postaköltséget kellett fizetnem. (Köszi Gyöngyi :*)
A bőrönd papírból készült. És kicsit megviselt. Hullámos. Na de ez engem nem érdekel, ajándék lónak ne nézd a fogát, átalakításra tökéletes, és nagyon örülök neki.
Természetesen hatalmas, lehet bele pakolni.
Édesanyámat idézve: "kizárt dolog, hogy elférjenek benne a vackaid!". Ezt nevetve mondta, és marha irigy a végeredményre, szóval nincs harag. :)
Persze, hogy kizárt...az én "vackaim" semmiben se férnek el!
És most térjünk a lényegre.

Íme A bőrönd:

A takarítás után picit megcsiszoltam. Picit!

A csatokat kicsit megtisztítottam krómtisztító pasztával.

A belsejéből kitéptem a papírt, ami nem akart jönni, vizes szivaccsal kicsit feláztattam, és jött.

Kívül lefestettem fehérre (zománcfesték), a sarkakat lilára, és egy szívet a közepére, mert semmi nem jutott eszembe. :)

A szívet aztán kicsit megcsiszoltam, és átdörgöltem fehér festékes ronggyal.

A leceket a szélén kicsit megcsiszoltam...aztán belül is lila lett,  már ha ennyi festéket kevertem ki. Ifj. Ákos segített mázolni. Úgy tűnik, most már hű társam lesz a felújításokban. Közben azt mondta: "szép lesz. Nagyon szép!" :D

Na még ezt a pántot kicseréltem:

A felső rész négy sarkába gombot varrtam egy anyagra, azt beleragasztottam a bőröndbe, arra akasztottam a tárolót. (amit hipersebességgel varrtam bele, mert már várni nem bírtam)

Egy alufóliás papír rudat lefestettem a fehér festékkel, és a szalagokat erre raktam. (még gyűjtenem kell, mert kb a fele fért el rajta).

Nem maradt más, mint hogy belepakoljak.... :D

Boti is leellenőrizte...

Természetesen a "vackaimnak" a fele se fér el benne. :)

Összegezve...

...és amit a 2 gyerek csinált az utolsó simítások alatt... :)

Asztalka (3.rész) - KÉSZ VAGYOK!!!! :)

Az előzmények: 1.rész ITT, 2. rész ITT :)

A két szélső deszkát férjuram odaszögelte, előzően megfúrta.

Ezután a szögek tetejére egy kis gitt, újabb olajfesték, és még egyszer végigsúroltam az olajfestékes ronggyal, hogy egységesen lássam.

Egy napot száradt (kb 50 fokban, mert mit is csináljon az ember kánikulában), aztán helyenként megkentem még egy kis tölgy színű lazúrral, ronggyal ezt is.

És a képek:

A visszacsiszolások, ahol átüt a zöld lazúr a fehér festék alatt:

Az egyik láb elég repedt, de nekem nagyon tetszett így, úgyhogy szépen meghagytam a maga "ócskaságában", és persze rácsiszoltam, hogy még ócskább legyen :)

A csiszolásban ifjabbik Ákos is segédkezett. Sőt, a festésben is! :D

A fa a sok ronggyal dörzsölgetés után :)

 ...és amikor kezdett fogyni a lelkesedés, a kis segédem hozott egy kis erőt :)

Az asztallap. Girbegurba, kicserélhettem volna új deszkákra, de akkor elveszítette volna azt, amit én épp szeretek benne.

Végül maga az asztal.
Ilyen lett.

Megjegyezném, hogy a lábai egyenesen állnak, csak béna a fotós (én) :)

És zárásul egy before-after kép. Remélem azért látszik a különbség.
Már alig várom, hogy a kandalló előtt ezen borozgassunk ;)

Asztalka 2. rész (az agyvérzés folytatódik)

(Asztalka 1. rész ITT )

A lábak csiszolásánál azért némi finomság került a dologba, ugyanis az előző tulaj egyszerűen úgy döntött, levágja a lábakat, ahogy esik úgy puffan.
Fűrészelgetni nem volt kedvem, és mivel más eszközöm nem nagyon volt, egyenesre lecsiszoltam 40-es papírral. ( a képen még csiszolatlanul)

A napokig tartó csiszolás után rájöttem, hogy ezt az asztalt képtelenség normálisan lecsiszolni, akkora sérülések vannak benne.
A kezemet úgy éreztem, mint zongoravizsga előtt, amikor egy féléves anyagot próbáltam bepótolni egy hét alatt.
Szóval ezen a ponton feladtam, legalábbis a csiszolás részét.

 

Ezután jött a lábak festése. Első réteg zöld. Mivel a harmadik festékboltban sem találtam zöld pácot, így lett zöld vékony lazúr.

Az egyik léc persze 3 felé esett, szóval közbejött egy kis ragasztás is :)

Száradás után jött egy kis fehér festék a zöldre, azt majd még visszacsiszolgatom kicsit.

Azt hittem, a csiszolásnál rosszabb már nem jöhet, de IGEN.
Az asztallap. Ha ember képes magát szivatni, hát az én vagyok.
A lapot lekentem tölgy színű vastag lazúrral...az eredmény a karcok miatt....gusztustalan lett.

És még egy kép, itt a zöld ugyan kéknek látszik (arra amúgy is jött még a fehér, mint a lábakra), de az asztal RONDA. Reménytelenül.

A reménytelent sajnos nem tudtam elfogadni, így újabb napot töltöttem csiszolással, hogy a lazúrt leszedjem.
Ezután úgy döntöttem, hogy a rondább sérüléseket kitöltöm fagitt-tel, és tölgy színűt veszek!
Aztán lekentem tölgy fapáccal.
Az eredmény íme, egy újabb agyvérzés:
A tölgy színű fagitt fehéren üt át a tölgy színű pác alatt!!!!!!!!!

Ekkor döntöttem úgy, hogy most aludnom kell egyet.
Másnapra jött a következő ötlet.
OLAJFESTÉK!
Találtam is barna olajfestéket (enyhén beszáradva). A rizikót csak az növeli, hogy én láttatni akarom a fa erezetét. De nem számított már semmi...hát "szakszerűen" belenyomtam az ujjamat, és minden fagittes pöttyre rányomtam az olajfestéket az ujjammal.
TÁDÁÁÁÁM:

Ronda, mi? :D
Na ezután következett a NAGY TERV!
Rongyra tettem a festékből, és szépen elkezdtem végigsúrolgatni vele a fát.

...és ilyen lett:

Egészen antik, nem? :)))
És nincsenek fehér pöttyök! :)

Szóval itt tartok, száradunk, aztán még a fehér festék csiszolása, az asztal összerakása, és utána az apróbb hibák javítgatása következik, úgyhogy folyt. köv. :)

Asztalka 1.rész

Ma olyanra adtam a fejem, amit már régóta szerettem volna, de soha nem vágtam még bele.

Mert...nem csináltam még soha ilyet. Ez volt a legfőbb ok a halogatásra. Nehéz volt elhinni, hogy boldogulok vele, de annnyira szerettem volna, hát ma végre nekikezdtem.

Apjuk vigyázott a gyerkőcökre, cserébe csak kb 2-szer kaptam célzást, hogy ő máshogy csinálta volna :) (hát igen...kb neki se kezdett volna :D )

A neten persze nézegettem előzetes alapismereteket, de mint tudjuk, minden darab egyedi, támpontokat ugyan kaptam, de amikor nekikezdtem volna, úgy éreztem, ezek semmit se érnek.

És mivel más lehetőségem nem maradt, hát magam kárán tanulok! :)

A "jövendő" nappalinkba szerettem volna egy dohányzóasztalt. Jaj, de rosszul hangzik ez a szó. Szóval hívjuk inkább asztalkának. :)

Olyat szerettem volna, ami RÉGI, érződik rajta, hogy múltja van, kicsit girbe-gurba, és FA! Jó sok FA! :) És természetesen passzoljon hozzám.

Nem kertelek tovább, íme a rideg valóság, ő a kiválasztott! :D

Szóval...hogyan távolítsuk el a festéket? Kromofág? Hőlégfúvó? Csiszolás?
Fogalmam se volt, most sincs, de muszáj nekikezdeni, mert ha a férfiakra bízom, akkor 10 év múlva se kezd neki senki, és ha nekikezd is, akkor is kijelenti, hogy ezzel nem lehet kezdeni semmit, és kész.
Tehát kezdtem csiszolóval. 80-as csiszolópapírral. (erősebb nem volt itthon) Annyi volt, mint halottnak a csók.
Ekkor hőlégfúvóra váltottam. Na, ez már szedte le a jó vastag festék réteget.
De sajnos maradtak foltok, amik nem jöttek le.

Ekkor kipróbáltam a kromofágot, de nekem ez nagyon nem szimpi, utálom a vegyszereket, viszont szedett le ez is a cuccból. De azért a lábakra tartogatom, szóval csiszoltam tovább.
Szereztem hirtelen 70-es papírt, azzal már jobban ment a dolog.

 A végén már annyira lötyögött az asztal, hogy inkább szétszedtem darabjaira, úgy úgyis könnyebb lesz majd festeni. Az asztal lapja tiszta karcos, tele sérülésekkel, holnap veszek erősebb papírt a csiszolóba, és megint nekiesek, még nincs mindenhol lecsiszolva. A lábak is várnak rám, kézi csiszolás lesz, hát nem örülök neki...
Mai amatőrködésem itt kimerült, hulla vagyok... kész...

 

Te asztal!!! Asztalt faragok belőled!!! Te meg embert belőlem :D

(folyt.köv. ITT )