Tolltartó S.O.S.

A táskám belseje felér egy atomrobbanással. Kezdődik az év, és elveszve a tanmenetek világában, még egy tolltartóm sincs.

Utálok kapkodni, mert annak az a vége, hogy tuti elrontom, de már megint csak félórám volt erre, úgyhogy itt a gyorsrecept:

Választott anyagom: zsákvászon.

Előkaptam egy darabot, rátettem pár tollat a méret miatt, és csak reméltem, hogy nem szúrom el.

Hosszúra hagytam, hogy majd a tetejét rá tudjam hajtani.

Kivágtam 3 ugyanakkora méretű vásznat, egy ugyanakkora vatelint erősítésnek, és egy vékony csíkot, ami keresztben lesz majd, és abba dugjuk be a "nyelvét".

Ezután kettő közé tettem a vatelint, és cikk-cakk öltéssel végigmentem a szélein, felesleget levágtam.

A harmadik vásznat rövidebbre vágtam, mert ez lesz az eleje, rátettem még a vékony csíkomat is, és szintén cikk-cakk öltéssel összevarrtam őket, közben néztem a toll méretét, hogy azért kicsit kilátszódjon majd a tokból. A végét meg kellett kicsit karcsúsítani.

Végül egy kis csipke (előtte is fel lehetett volna varrni, de mint írtam, nem gondolkodtam, és csak most jutott eszembe), és a vezetéknevem kezdőbetűje textilfilccel.

Paraszt asztal megsimogatva ;)

Meglátni és megszeretni....ezt is! :D
Alkudni nem tudtam, nem engedett a pasi egy fillért sem. Így hát elhoztam 5ezer ft-ért! :D

 

Egy évet állt a többi cucc között, most jött el az idő megsimogatni kicsit. ;)

Először is, mozdítani, ami mozdítható:

Szóval volt ez a festékréteg, ami pergett. Nem volt rajta akkora tömeg, hogy hőlégfúvóval essek neki, de a csiszoló semmit se ért.

Ekkor jött a hideg zsíroldó. Olvadt a festék, mint a csoki! :)

A teteje lecsiszolva:

Hátlapján a készítője:

Őt lekentem lazúrral, hogy megmaradjon. :)

Kicsit szebbé akartam tenni a lap tetjét, de meg akartam hagyni az öregedés jeleit is.
Úgyhogy lekentem először vízzel hígított barna festékkel, aztán jött rá tölgy lazúr.

A lábak sötétbarna festéket kaptak, amit felkenés után ronggyal dörgöltem szét.

Egészében: