2015. augusztus 6., csütörtök

Krétatábla szekrényajtóból


Egyszer régen, Édesapám (aki "minden vackot" hazahoz Édesanyám állítása szerint), beállított egy egész iskolai szettel. Mielőtt bárki irigykedni kezdene, tényleg nem volt semmi használható köztük, a padok összeszakadva stb, stb, bár mostani agyammal lehet találtam volna köztük valami nekem valót.
A sok tüzelőfa között volt pár szekrényajtó, amitől még ránézésre is rosszul voltam.
Egészen mostanáig, amikor mégiscsak úgy alakult a dolog, hogy újjászülesztjük őket. :D
Lássuk a horrort:


Ja, ez már meg van fordítva, mert ez az újjászületésének egyik feltétele. :)
Takarítás után kiszuperáltam belőle az üveget, és kezdődhetett a csiszolás. Jó kis lakk....


Aztán elszaladtam az egyik barkácsáruházba, és a fiúkkal kiszabattam bele való rétegelt lemezt, milliméterre pontosan megadva a méretet.
Ezt is átcsiszoltam, és először ezt kentem, mert ennek a festéknek 1 nap a száradása, és kell rá pár réteg.


 A "fejlécnél" fehér alapot kentem, erre jött a szöveg.


 A keretet csak ezután festettem, mert sötétebbre akartam, és féltem, hogy a fehérrel nagyon küszködnék utána.


Szóval ekkor jött a 2 az 1-ben alapozó és fedőfesték csoki színben. Ahogy kentem, dörzsöltem is le egy ronggyal a nagyját, ettől lett olyan szép egyenetlen.
Aztán díszítettem a szegélyt, és jött a felirat is.


Végül beleillesztettem az üveg helyére a 3 rétegben lekent táblát, és a feliratos részt kicsit visszakoptattam.
Egy zsákvászonból készített rózsa is került rá, amit kárpitos szeggel rögzítettem.
És megtörtént az újjászületés! A feliratot kikockáztam, de a blogon vagy a facebook oldalamon megnézhetitek teljes szépségében! ;)



2015. augusztus 3., hétfő

Bolygó torta 1-2.


Nem tudok tortát sütni. Nem azért, mert kétbalkezes vagyok, egyszerűen csak nem vagyok édes típus, és képtelen vagyok sütikkel piszmogni.
Nem megy, ez a lényeg. És tulajdonképpen....a cukrászathoz igen, kétbalkezes vagyok! :D

De vannak alkalmak, amikor hajt a belső kényszer. Az nem lehet, hogy a fiaimnak ne én süssem a szülinapi tortáját. Úgyhogy ilyenkor mindig nekifeszülök, és persze nehogy véletlenül valami egyszerűt csináljak...neeeem...olyan kell, aminek örülni fognak!


Frissítés: Azóta lettek még ezek is:
   
                               



Így minden évben kétszer kínlódok, de az arcukon látható öröm kárpótol. :)
Íme a tavalyi:

TORTA 1.

Egyszerű piskóta alapot választottam egy kis kakaóval keverve.
( A piskóta receptjét innen vettem, csak tettem hozzá még egy kis kakaót.)
A gömb forma érdekében tészta szűrőt béleltem ki sütőpapírral, és abba öntöttem a tésztát.



Tehát lett egy "cipóm", amit házi vanília pudinggal töltöttem meg (recept ITT ).
Kicsit megégett, de kétbalkezeseknek ez nem számít.


Aztán kinyújtottam a marcipánt, és akkor jutott eszembe, hogy a marcipán alá kell vmi krém. Még jó, hogy volt Nutella, meg is kentem gyorsan.


Aztán rá a marcipán, a felesleget levágtam, és abból gyurmáztam ki a bolygó gyűrűjét.


Ételfestéket összekevertem egy kis kakaóporral, de csak módjával, hogy majd szépen tudjam mázgálni. Ecsettel!


És íme a nagyjából pingált bolygóm, ami Szaturnusznak készült, de utólag felvilágosítottak, hogy a Jupiternek is van egy nagyon vékony gyűrűje, szóval inkább Jupiterré kereszteltük. :)


A gyertyák különösen jók voltak, a dobozán ott volt, hogy különleges, de nem olvastam végig. A lényege az, hogy amikor elfújják, akkor még többször újraéled a láng, ráadásul fújás közben csillagokat szór. (az egyik legolcsóbb gyertya a T-betűs szupermarketben. )
Ez nálunk azért különösen jó, mert mindig újra meg újra meg kell gyújtanunk a gyertyákat, hogy elfújhassák, na most volt elegendő alakalom anélkül, hogy gyújtogatnom kellett volna.


Tudom, nem tökéletes. De az öröm az arcokon, és hogy Anya csinálta, ez teszi tökéletessé! :)




 TORTA 2.

 
Idén még mindig tart a bolygó-őrület. Olyan elvárások voltak, hogy csak lestem...végül kiegyeztünk a következő verzióban: A teljes Naprendszer legyen rajta! :D

Ákos óránként kiabált a zárt konyhaajtón keresztül, hogy el ne rontsam a méreteket :D

Most csak egy sima tortaformájú alapot készítettem, kettévágtam, puding, meggy, tetejére csoki, rá marcipán ételfestékkel, na és a bolygók marcipánból kigyurmázgatva, közben néztem a modelljét, nehogy elrontsam. :P









2015. augusztus 2., vasárnap

Bolygó asztal

Bolygóőrület van. Még mindig. És mivel 5 éves lesz a Csillagász Úr, megérdemel a Világegyetem alá egy Mindenséget tartó asztalt.
Nyilván ilyet nem lehet venni, úgyhogy vadászat az interneten, és rátaláltam erre a kissé kopott fenyő íróasztalra.


Csiszolás:


Aztán a festés. Nem csiszoltam le 100%-osan több okból:
1. Úgyis lefestem
2. Marha nehezen jött le róla a lakk, és pár óra után kicsit meguntam :D
3. Amint a képen látható, van még dolgom bőven...


Oldalai szürkék lettek, a teteje sötétkék. Rá csillagokat, rakétát, stb-ket festettem, majd még egy réteg bútorlakk a biztonság kedvéért, és kész! :)



 

 A tetejére sikerült rendelnem egy könyöklőt, aminek egyik oldalán a Föld van, a másik oldalán pedig a Föld országai.








2015. július 30., csütörtök

Csempe festése

Újabb őrület. Miért kell nekem csempét festeni?

Mert rajongok a cementlapokért, az egyszerű, mégis csodaszép mintákért, és hosszas keresgélés után se találtam olyan csempét, amilyet én szerettem volna a fürdőszobámba.
Voltak gyönyörűek drága pénzért, de az igazi nem volt köztük.
Aztán kacérkodtam a festés gondolatával, de semmi tuti receptet nem találtam arra az esetre, ha csak mintát szeretnénk, nem pedig az egész csempét lefesteni.
Szóval mindig visszarettentem. Pedig már stencilem is volt, rengeteg keresés után az is.
A végső döfést az adta meg, hogy megláttam egy gyönyörűséget elérhető áron. Teljesen belelkesedtem, szinte repdestem az örömtől, hívtam az eladót, mikor kiderült, hogy a rossz árcédula volt mellette. 
Darabáras volt, így kb 30ezer ft-ra jött ki négyzetmétere.
Pillanatok alatt összeroppanás, kifordultam onnan, és másnap az esélytelenek nyugalmával megvettem a sima fehér matt 15x15-ös csempéket 1799ft-os négyzetméteráron. Azt már nem mertem megkérdezni az ottani eladótól, hogy vajon mi történik, ha alájuk gyújtok a sütőben.... :)
Ezek után jött az aggodalom, hogy mégis mivel, és hogyan festem meg????
Őrült keresgélés kezdődött a neten, festékek, lakkok,  kérdések.
Aztán rájöttem, senki se fog nekem válaszolni, neki kell kezdeni a kísérletezésnek.

1. Stencil felragasztása:



2. Deka Lack hobbi festék, azúrkék. Szivacshenger végével vittem fel pecsételgetve a festéket. Kevés festék kell, különben folyik. Festés után rögtön leszedtem a stencilt.


 Ezután jött a próba. A mosogató szivacs érdes felével dörzsöltem.
Első kudarc: a festék lejött.

3. Égessük!!!!!

170 fokot ír, de a kéznél levő sütőn semmi hőjelölés, ezért két próba.
A kisebbik mintát magas fokozaton égettem 30 percig, képen látható, hogy a festék színe megváltozott. A csempe barnás színe gond nélkül lejött.
A másik csempét kis fokon égettem, ugyanolyan maradt.



Most jött a szivacs-próba:
A felület ellenállóbb lett. De még így is kopott dörzsölés hatására.

Ekkor már kezdtem bedühödni, és úgy döntöttem, ide lakk kell!!!!

Hosszas keresgélés, nemleges válaszok, fura tekintetek, "900 fokon kell égetni egy rendes festéket, mégis mit vártál?", "ilyen lakkunk nincs"...
Nem maradt más opció, mint újra a hobbi bolt, bár úgy gondoltam, nem lesz ez így gazdaságos.

4. És megvettem akkor ŐT:

 Ezzel lekenve dörzsölhettem a csempét! Még a férjemnek is odaadtam, hogy dörzsölje meg, hátha én finomkodok, mert féltem.
De azt mondta: OKÉ!

Aztán kipróbáltam égetés nélkül, egy réteg lakkal. Az eredmény ugyanaz.
Így elkezdtem a csempéim gyártását. A felrakott állapotról később készítek képeket, még várni kell 1-2 hetet... :)


UPDATE!

Felraktuk a csempét. A rossz hír, hogy a fúgázásnál jól rákenték a fúgát, szétdörzsölték, stb, 1-2 csempe szélén feljött a lakk, szerencsére a mintáig nem jutottak. Szóval agyvérzés.
Közben kerestem másik lakkot is, reménykedve, hogy jobban bírja.
Jelentem, ez a lakk nagyon bejött:



 Próbaként csempére kentem Aldis zománcfestéket. Száradás után 2 rétegben fújtam a lakkot rá. Olyan felületet kaptam, mintha nem is lenne a csempén lakk. Tökéletesen rásimul. Elvileg 24 óra a teljes száradási idő, de nem bírtam, kb 4 óra múlva megdörzsöltem, majd körömmel is megkapartam. Minden maradt a helyén.Tehát rá szavazok.

És íme pár kép a felrakott csempékről, az első lakkal, majd átfújom még ezzel a spray-vel.














2015. július 1., szerda

Biztonsági övre rögzíthető utazópárna

Nekiestem végre a fiúk utazópárnájának, mert már elegem van, hogy ha megteszünk egy 50km-es
távot (ami nagyszülők miatt nem ritka), hazafelé leesett fejek vannak, dőlnek erre-arra, előre-hátra, stb.

Mivel ketten vannak az én drága fiaim, és természetesen SOHA nem vitatkoznak SEMMIN, ezért rögtön kettőt kellett csinálnom, hiába nincs szüksége a kisebbiknek rá. 

Először is kiválasztottam az anyagokat. Egyik oldalának plüsst, a másiknak vásznat.
Kiszabtam mindkét anyagból 35 (széles) x 45cm-es téglalapot. A második szám attól függ, milyen hosszúra akarjuk csinálni.
A belső anyagból egy csíkot (12cmx50cm) is kell szabni, amibe majd belebújtatjuk a belső párnát.
Ennek a csíknak az egyik hosszanti oldalát beszegtem, majd a másik oldalánál és két végénél visszahajtva a vászonhoz (középre) odavarrtam, 2 hajtást csinálva a végeken, hogy a belső párna kényelmesen beférjen.


Ezután a plüssel színre színt fordítottam, egyik oldalánál összevarrtam.


Visszafordítottam, és még egyszer végigmentem az anyag szélén:



Ezután az anyagot körben visszahajtva összetűztem, és körbevarrtam:


A belsőpárna tartó "erszény" két szélénél is levarrtam az anyagot a jobb tartás érdekében.


Kész a külső, a belső párnát a középső csíkhoz mértem. Pár centivel legyen szélesebb, mert tömés után hengeresedik a dolog.


Ezt a téglalap alakot csak körbevarrtam, kifordítottam, kitömtem, a végét pedig levarrtam géppel.


Belepróbáltam a párnát, nagyjából oké. ;)


A párnával együtt hasznos megpróbálni, hogy a tépőzár hova is kell.
Én 5cm széleset használtam.


A másiknál is nézzük meg újra, hova kell kerülnie, mert az egyik a vászonra megy, a másik a plüssre.



 A végén egy kis díszítés, nehogy összevesszenek rajta (úgyis össze fognak...)





Végül megkértem a tulajokat, hogy próbálják ki..... :D