Egyszer régen, Édesapám (aki "minden vackot" hazahoz Édesanyám állítása szerint), beállított egy egész iskolai szettel. Mielőtt bárki irigykedni kezdene, tényleg nem volt semmi használható köztük, a padok összeszakadva stb, stb, bár mostani agyammal lehet találtam volna köztük valami nekem valót.
A sok tüzelőfa között volt pár szekrényajtó, amitől még ránézésre is rosszul voltam.
Egészen mostanáig, amikor mégiscsak úgy alakult a dolog, hogy újjászülesztjük őket. :D
Lássuk a horrort:
Ja, ez már meg van fordítva, mert ez az újjászületésének egyik feltétele. :)
Takarítás után kiszuperáltam belőle az üveget, és kezdődhetett a csiszolás. Jó kis lakk....
Aztán elszaladtam az egyik barkácsáruházba, és a fiúkkal kiszabattam bele való rétegelt lemezt, milliméterre pontosan megadva a méretet.
Ezt is átcsiszoltam, és először ezt kentem, mert ennek a festéknek 1 nap a száradása, és kell rá pár réteg.
A "fejlécnél" fehér alapot kentem, erre jött a szöveg.
A keretet csak ezután festettem, mert sötétebbre akartam, és féltem, hogy a fehérrel nagyon küszködnék utána.
Szóval ekkor jött a 2 az 1-ben alapozó és fedőfesték csoki színben. Ahogy kentem, dörzsöltem is le egy ronggyal a nagyját, ettől lett olyan szép egyenetlen.
Aztán díszítettem a szegélyt, és jött a felirat is.
Végül beleillesztettem az üveg helyére a 3 rétegben lekent táblát, és a feliratos részt kicsit visszakoptattam.
Egy zsákvászonból készített rózsa is került rá, amit kárpitos szeggel rögzítettem.
És megtörtént az újjászületés! A feliratot kikockáztam, de a blogon vagy a facebook oldalamon megnézhetitek teljes szépségében! ;)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése