Előszobafal régi ajtóból

Nagyszüleimnél találtam korhadozva, és természetesen egyből tudtam: KELL! :)

A tűzifa kupaca alól szedtem ki, remélve, hogy lehet még kezdeni vele valamit, és nincs teljesen szétrohadva.

A már megmosott, letisztított állapota:

Egy picit megcsiszoltam, hogy jobban lássam, amit látnom kell.

Rengeteg szúnyom...az egy dolog...de az ajtónak volt egy keretfélesége, ami totál szétkorhadt.

Szépnek szép, de hogy a lakáson belül porladjon szét használat közben....az nem lehet. Az egész keretféleséget lefűrészeltettem az emberrel. Ehhez a kilincstől is meg kellett válni, ami helyére másik kerül majd.

És következett az őrült csiszolás. Igen...mire befejeztem, még egy hetet nőtt a pocak, és nem gyorsította fel a munkatempómat! :D

 Szegény ajtó kapott rendesen szöget is. A durvább sebeken folyékony fával enyhítettem kicsit.

Szúölőzés után egy hét száradás, aztán jött a festegetős része. Első körben a mohazöld. Kicsit megijedtem az erős színtől, de a hangok azt súgták, ezt szeretné az ajtó. :D

Kevergettem egy finomabb színt a keretnek. A kazettákat körülölelő mélyedésekben pedig csak úgy finoman végighúzgáltam ecsettel. (oké, néha az ujjammal is. )

Utána jött a stencilezés:

Majd kicsit tompítottam a színeken, lakkhoz kevertem egy kis szürke festéket. Ami egyébként NEM MŰKÖDIK, felesleges vele kísérletezni. A széleken jó lett, kicsit opálos, de a sötétzöld részen olyan csíkosra száradt meg, hogy majdnem sírva fakadtam. Szerencsére nem az egészet kentem le, így csak az alját kellett újra festenem, stencileznem. És maradt a mohazöld. Ha ezt kívánja az ajtó, hát legyen! :)

Aztán hozzámértem a fogasokat, és kiadtam a tűzparancsot, fúrja fel az ember!!!

Egyelőre ilyen képet tudok mutatni, még jön rá a réz kilincsem következő héten, és a felszerelt állapotot is természetesen fotózom, frissítem a blogot! :)

Azóta lett egy kilincse is ;)